Az egyikről viszonylag hamar kiderült, hogy dilettáns szerencselovag, pénzt próbál kicsalni egyedülálló nőktől. A szegény óvónő csak egy könnyű vacsora erejéig károsult, a férfi ugyanis, amikor fizetésre került a sor, kiment a mosdóba, és soha többé nem került elő.
A második jelentkező nem jött el a randevúra.
A harmadik maga volt az ígéret. Magas, bizalmat sugárzó férfi, nyílt tekintettel, mosolygós szemekkel. Az óvónő kétszer is megkérdezte, nem tévedés-e, valóban az ő hirdetésére válaszolt? A férfi mosolygott, és bólintott. A fiatal óvónő ekkor hátradőlt, és azt gondolta, végre! Most. Eljött az idő. Ekkor a férfi előrehajolt, mindkét könyökével rátámaszkodott a cukrászdai asztalra, és ezt mondta:
- Egy kis gond van. Én kalandor vagyok.
A kis óvónő sokáig nézte a férfit, aztán elgondolkodva válaszolt:
- Nem baj.
/Lábujjhegyen, 2005/
Fotó: by Pipulka
