Hodász András

Istenem,

ha egyszer bekopogsz hozzám,

 én széttúrom a szobám, hogy
leülhess az ágyra. Kicsit
nézlek is majd, ha nem bánod.

(Tudod, szükségem van már a
némaságra, egy kis csendes
gyönyörködésre, ahogyan
kedvesét nézi a kedves.)

Odaadom akkor neked
mindazt, amit itt látsz: a port,
ruháim szennyét, polcaim
káoszát. Naplómat lapozd

át, hisz neked értened kell
mitől félek, mivel küzdök,
hogy elmondd: hogyan éljek, mert
egyedül nem nyerek üdvöt.

Istenem,

ha egyszer bekopogsz hozzám,
én elhúzom a kanapét,
hogy megnézd lelkem piszkait, s
lásd a piszok alatt a vért.

Kassák Lajos: Gyöngykagyló

Madár, ha rikoltana - ne felelj rá haraggal, kedvesem
virág, ha nyilna ablakod előtt - játékból se tépd le, kedvesem
madár és virág két gyönyörüsége életemnek.
Igy beszélek hozzád, kedvesem és magam értek a szóból
Te csak élj vidáman! Élj s ha aludni térsz meg
madár daloljon és virág nyiljon álmaidban.

Halott virágok...

Halott virágok,
csendes fohászok.
Nem hozhat békét
a részvét.
Kőtestű angyal
néz fel az égre,
arcán a bánat,
kőszárnyak nem szállnak.

(Ossian: Az Elmúlás Kertjében)