Egy fáradt kis épület
ráncolja homlokzatát.
Szürke ablakaival magába mered:
por, rozsda, pókháló, penész,
törmelék, ragacs, dohszag, félhomály,
egy ütés kiúttalanul kóválygó
visszhangja – ennyit talál
s makacsul kezdi elölről a szemlét.
Fárad tovább
LEHET, hogy ez a legtisztább, leghitelesebb minden szó közül, amit csak ismerek. A tétovaság, a megengedés és a remény közös szava. "Lehet": a teremtmény szava; a teremtő "LEGYEN" után a Második talán.