Ne keverjük össze

"Akit egyesek lustának mondanak, azt mások fáradtnak vagy lazának. Akit egyesek hülyének neveznek, azt mások csak másfajta gondolkodásúnak. Szóval arra jöttem rá, hogy elkerülhetjük a zavart, ha nem keverjük össze azt, amit látunk, azzal, ami a véleményünk róla. Mielőtt még rám szólnál, azt is elismerem, hogy ez csak az én véleményem."

/Dr. Marshall B. Rosenberg/

 Kép a netről

Hinta

sötétre a fény
és fényre íródik sötét
mint táncoló vízcseppek

lendülnek elém
hinta - palinta

gyöngyből szabadult szavak

ártatlanságuk
kimondva veszítik el
maradtak volna csendben

 (Hajnalfürdő)


Fotó forrása: zauberbilder.de

Elég vagy

Most azt hiszed, hogy nem vagy elég. Hogy jobb lenne, ha másnak születtél volna, közben meg elfelejtesz valamit. Befelé figyelni.

Egyetlen mosoly kiszínez téged, az életed, másokét. Igazi, őszinte csak önbizalommal teli, nyitott szívből érkezhet. Jöhet máshonnan is, de az hamis lesz. Olyan valami, amit adsz minden áldott nap, de te sem gondolod komolyan. Kétségek vannak mögötte, meg szomorúság. Elégedetlenség, meg kétely. Várakozás meg vágyakozás, hogy mikor kapod vissza. Pedig elég vagy. Bőven elég.
Igen, lesz, hogy valamivel nem vagy elégedett magadon. Na és? Változtass rajta, ha nem tudsz, akkor meg fogadd el. Így vagy tökéletes. Az a tökéletes, amiben hiszel, és tudod mindenki el fogja fogadni azt, ami vagy, ha kellő önbizalommal és széles mosollyal az arcodon tálalod. Csak ennyi a titok. Aki szereti magát, azt könnyedén szeretik mások is, ugyanis látják, mögötte nincs zavar – legalábbis ellentmondásoknak biztosan hűlt helye…
Talán egyszer majd elhiszed, hogy elég vagy. Az, aminek születtél, amilyennek születtél. Talán majd elfogadod, hogy szép vagy, és pont úgy jó, ahogy vagy. Simulni, alakulni, formálódni kell és fogsz is, de ha ezt nem fogadod el, addig mások figyelmét fogod fürkészni, hiszen a saját megerősítésedet valamivel ki kell pótolnod. Ne függj mások visszajelzésétől. Fogadd el azt, aki vagy. Szeresd magad. Amin nem tudsz változtatni, fogadd el, mert tudod egy életed van, és nem élheted szomorúan, azon rettegve, hogy de te nem vagy elég. Mindenki elég.

(Oravecz Nóra)

Mogyorósi Fanni: Önarckép tükörben

 Kép forrása
 

Virrad

Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol
És álmodozva pingál enyhekéket
S ragyogva tűzi az isteni képet
Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.

A sötétség, az éji, rút csuha
Lebomlik a fák törzsén nesztelen
S borzong a jó hüvösben meztelen
Az erdő, az örök, buja csuda:
Most, mielőtt pompás testét kitárja
Mindenkinek, nyujtózik hallgatag
S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap
Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.

(Tóth Árpád: Hajnali szerenád- részlet) 

 

 

Kép a netről

Valami kedves

by George Herbert

Rab Zsuzsa: Vagy

Vagy gyerekhaj-szag, langymeleg,
fészekbiztonság, tejpára, komoly társ,
vagy málló tűzfalak között
méretlen órák, csatakos bolyongás,
vagy rokoni névnap-zsivaj,
öcsém-hugom-tartsunk-össze vigasság,
vagy bordáid közt rezdülő
markolattal az egyetlen igazság,
vagy sörhabos, mozis vasárnapok,
séta, vacsora, lusta csókok végül,
vagy kútfenék-vasárnapok
egyetlen sugár ostorfája nélkül,
vagy piros tűzhely, páros ágy,
családi szentháromság ringatója,
vagy messzi tekergő utak
nyakadra hurkolt, hideg vaskígyója,
vagy mosolygó álom sodor
a Neked-Ítélt forró testszagában,
vagy mint éjféli denevér
csapongsz poros könyvek közt, hűlt szobában,
vagy tisztelt öregség, ezüsthajú
ódon mosoly, visongó unokákkal,
vagy magányos viaskodás
patkánypofájú kórházi halállal,
esztendők lágy apály-dagálya, vagy
szilánkra zúzva omlik év az évre, év az évre.
Csak egyiket választhatod.
Sorsod szegény, szegény kezedbe téve.

Weöres Sándor: Família

Édes bogyót, csorgó húsú gyümölcsöt,
sok tarka játékot, örömet szemnek-kéznek,

tapasztaló összesimulást, mosolygó csókot
holnapra is hagyjatok gyerekek! Késő este van.

Tücsökdal szőttesén madárfütty-kacskaringók, és ti álmodtok
illatos fűvel bélelt lepedőn, holdfényben villogó párnán.
Majd sorra járom szobáitok, s alvó arcotok fölött
megcsókolom a levegőt s tenger ragyog szívemben.

Kép: Aimé Jules Dalou - Alvó gyermek

Amit tudsz...

Amit tudsz, azt tudod, amit nem tudsz, azt nem tudod.

Mielőtt megmosolyognád ezt a legfrissebb manhertz-féle kinyilatkoztatást, gondolkodj el magadra vonatkoztatva a következőn.

El tudod képzelni, hogy micsoda bődületes belső erőre van szükség ahhoz, hogy ennek tényét mások előtt is beismerd? Egy vagy akár ezer ember előtt. Hm?

Titok: a gyengeségeink és hibáink beismerése erőt ad. Bődületes erőt! Ez igaz az erősségeinkre és erényeinkre is.

/Manhertz József/ 

Váci Mihály: Ezt! Itt! Most!

Én itt lakom lenn, Pest talpa alatt,
és Angyalföld keményen összeszorított
öklében, és a Dob utcai ágyak
lepedőjén alszom, ha felkelnek belőle
a bérlőtársak rongyolt mosolyokkal,
és Lágymányos pohárnyi tiszta otthonaiban
iszom a csend édes lélegzetét.
Csak itt, ezeken a makacsul kitérő
utcákon indulok el engedelmes útjaimra.
Itt kell a napok hordalékából
kimosni életem maroknyi aranyát;
itt kell szeretnem, ha van kit szeressek,
itt kell vacognom húszfokos magányom,
itt kell megállnom,
mint a pompeji őrnek,
amig elönt a város lávafénye.

Énnekem ezt a homloknyi országot,
ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát,
e népet és e kor meredekjeit
adta sosrsomul a lét,
ezt a néhány rövid tavaszt és hosszú telet,
ezt a földet és ezt a levegőt,
s a levegőhöz ezt, ezt a tüdőt,
ezt a rendet és ezt a zűrzavart!

Ebben a földben kell meggyökereznem!
Akácnak homok, gyopárnak a kő,
- nem várhatnak trópusi televényre!
A kőre hullt magnak kőbe kell marni!
A rozs futóhomoknak könyörög!
Barázdával nem vitázhat a mag!
Csirázni kell: rövid az egy tavasz!
Virág lesz vagy trágya,

de mégis a barázda győz,
a tüdő nem tagadhatja meg a levegőt!

Ó most kell élnem ezt az életet,
Gyorsan forrón mély lélegzettel,
most kell élnem, ha élni, sírni,
szeretni és szenvedni akarok!
Ha barátokat akarok karolni,
őket kell szívemre ölelni,
kik most élnek köröttem. Nincs időm
megvárni tökéletes unokáikat,
s nem szerethetem bölcs atyáikat.
Ezt az életet kell megértenem,
forró, piros tisztító vészeit
átdobogtatni hulló szívemen.

Ezen a kövön vessétek meg ágyam

Piros és sárga lámpák tilosaiban

És tolongások fájdalmai közt,

a törtetések dárdaerdejében!

Itt, itt, ez utak rácsai közt

merre menjek? 

S az elzúgó napok melyik partján

Hova álljak, ha maradok?
Utat, irányt, célt itt mutassatok!
Aki előttem akar járni,
itt járjon az! - És itt vezessen
ki azt akarja, hogy kövessem!

Érdemes meghallgatni Lukács Sándor előadásában  

Nagyon szép! (Katt a névre!)