"Kimentem az erkélyre, s mint minden este, felnéztem az
égre.
Atyaisten! Holdfogyatkozás! (...) Ezt nem lehet egyedül elviselni. (...) Eszembe jut barátom, akivel két hete az újholdat néztük. Csakhogy ő most Európa
másik csücskében van. Mindegy, megvan a hotel száma, hívom, kapcsolják,
meglepett, álmos hang: Te vagy? Mi történt? Holdfogyatkozás van, hadarom, csak
annyi, hogy nézz ki az ablakon, és bocsánat, ha felébresztettelek.
Leteszem a
kagylót.
Nem kellett volna. Hülyét csináltam magamból.
Egy óra múlva csöng a
telefon. Most ment le az árnyék a Holdról, mondja. Aludj jól."
(Janikovszky Éva)
(Janikovszky Éva)

