Na most

Na most elárulok valami szupertitkosat:
én tépkedés előtt mindig megszámolom
a virágszirmokat
hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni
mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...

/Szalóczi Dániel/

Fotó: Mohan Duwal

Az élet rendetlen

Az élet tengerét mélyben lévő áramlatok mozgatják, amelyekhez nincs köze a felszíni tudatosságnak. Az embernek fogalma sincs arról, hogy léteznek, azt hiszi, csak az van, amit ő tud és ért. Csak az első jéghegynél veszi észre, hogy a hajója nem oda megy, ahová gondolta.
Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan.
Szívvel, tapintással, ösztönnel, szaglással, ihlettel és bölcs teljességtudattal is látni kell. Egy jó szó, egy időben nyújtott segítség vagy egy őszinte csók értékesebb lehet, mint egy tudományos értekezés, és valódibb is.

/Müller Péter/

Fotó: Kyle McBurnie

Azt mondod

Azt mondod, szereted az esőt,
De mégis kinyitod az ernyőd, ha esik…
Azt mondod, szereted a napsütést,
De az árnyékot keresed a napfényben…
Azt mondod, szereted a szelet,
De bezárod az ablakod ha fúj…
Ezért félek, mikor azt mondod, hogy szeretsz…

/ismeretlen szerző/

A fotót a neten találtam, itt

Nagyon gyakran...

‎"Nagyon gyakran azonosítják (a szeretetet) a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal. De ezek egyike sem a szeretet. A szeretet tudatosságból ered. Csak amennyiben valójában annak látsz valakit, aki és ami az illető, és nem annak, ami az emlékedben, vágyaidban, fantáziádban, vagy kivetítéseidben szerepel, csak akkor tudod igazán szeretni az illetőt. Máskülönben nem a személyt szereted, hanem azt az ideát, amit róla formáltál, vagy azt, aki a vágyaid tárgya, és nem azt, aki valójában. A szeretet első cselekedete tehát, hogy olyannak lássuk a személyt vagy a dolgot, amilyen valójában. Ezzel pedig együtt jár az a rettenetes feladat, hogy elhagyd vágyaidat, előítéleteidet, emlékeidet, kivetítéseidet, válogató látásodat." 

/Anthony de Mello/

by Andy Kennelly

Óriási csoda

"Óriási, egészen óriási ennek a rejtett titoknak a nagysága, amely itt bújik meg egy maréknyi húsban és néhány csontocskában. Hogyan is valósult meg ez a csoda? 

Évszázadokig, évezredekig, évmilliókig álmodtam erről az egyetlen emberi lényről- mondja az Úr. Sokkal előbb, mint amikor a világ lett; mint amikor a tejutak elkezdték táncukat a világűrben, már gondoltam erre a gyermekre, erre az egyre! Meg akartam teremteni! Szívem szenvedélyesen vágyott utána, mélységesen szerettem őt. És éppen ez az igaz szeretet hívta életre ezt a gyermeket. Amikor eljött az ő ideje. Ebbe a kicsi gyermekbe, ebbe a még semmi emberkébe is bele leheltem isteni leheletemet; beleadtam erőmet és minden örömömet; ebbe az egyetlen kis lénybe árasztottam egész szeretetemet. Azért aztán ez a kis semmi: nekem minden. Belőlem van, saját énemnek egy része. Értitek ezt? (...)Minden embernek megvan a maga saját története. Minden egyes ember egy szent történet! Ennek az emberi történetnek éppen így kellett elkezdődnie a földön, nem másképp. Történetének igazi kezdete azonban titokzatosan rejtőzködik az idők végtelenségében, a világ kezdete előtt, az én szívemben, időtlen örökkévalóságom mélyén. Ó, barátaim, ha ezt hinni tudnátok!... Ó, ha hinni tudná a világ!" 

(Henri Boulad)

Kép forrása: internet

Akkor vagy igazán békében magaddal

"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit ... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle ... kész vagy bármikor elengedni ... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg ... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer."

/Oravecz Nóra/

Néha

"Néha éppen egy rendkívül súlyos külső helyzet nyújt alkalmat arra, hogy az ember bensőleg túlnőjön saját magán." 

(Viktor Emil Frankl)

Wislawa Szymborska: Néhány szó a lélekről

Van lelkünk, van.
Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást
és mindig.

Nap nap után,
esztendő esztendőre is
eltelhet nélküle.

Olykor csak a gyermekkor
félelmeiben, rajongásában
telepszik meg egy időre.
Olykor csak a felismerésben,
hogy megöregedtünk.

Csak elvétve segédkezik
olyan keserves tennivalóknál,
mint bútorokat tologatni,
bőröndöket cipelni vagy
órákig gyalogolni egy szűk cipőben.

Űrlapok kitöltésekor
vagy húsdarálás idején
rendszerint szabadnapos.

Ezer beszélgetésünkből
egyben ha részt vesz,
és még ez sem törvényszerű,
hiszen többre tartja a csendet.

Ha testünk szaggatni kezd és kínozni,
lopva távozik a szolgálatból.

Válogatós fajta:
nem szívesen lát minket tömegben,
a fölényért vívott harcunktól és
zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.

Az öröm s a bánat előtte
nem két külön érzés.
Csupán ha egybekapcsolódnak,
lesz jelenvalóvá számunkra.

Bátran számíthatunk rá,
ha végképp elbizonytalanodtunk,
és mindent tudni akarunk.

Az anyagi világ tárgyai közül
az ingaóra a kedvence és
a tükör, mely akkor is szorgoskodik,
ha senki felé nem pillant.

Honnan toppan elő s faképnél
mikor hagy ismét, nem árulja el –
ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.

Úgy fest tehát, hogy egyfelől
szükségünk van rá,
de valami okból neki is
szüksége lehet ránk.

Fordította: Zsille Gábor

Most olvastam

Hozd ki a legtöbbet magadból, szeresd magad, az életed, minden pillanatot, mert akkor nem lesz kérdés, hogy ki jöhet be, vagy ki nem. Akárkinek tuti nem adsz kulcsot. Az udvarra talán bejöhetnek. Még a füvet is levághatják. De az, aki kávét hoz reggelente az ágyba, akárki nem lehet. Annak különlegesnek kell lennie. Nem kaphatja meg akárki a reggeleidet, a mosolyaidat, és nem láthatja akárki azt, amikor a padlón vergődsz sírógörcsben, mert úgy érzed nem megy tovább. Akárkinek nem fedheted fel magad. Akárki nem láthatja, hogy Disney Channelt nézel, ha szomorú vagy, vagy hogy egy szál bugyiban énekelsz otthon. Azt csak az láthatja, aki megdolgozott érte.

/Oravecz Nóra/

 

Hajnal

Tudod, mi a hajnal?
Az éjszaka legkisebb lánya...
Tiszta és odaadó....

/Schäffer Erzsébet/

Reményik Sándor: Régi nóta

Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?
Hová lett a vén esernyő?
Az ég egyre csak feketült,
A záporba jég is vegyült.
Már ernyőt sem feszítettünk,
Jégnek puszta fejjel mentünk.
S külön bánat, külön zápor
Vert és sodort el egymástól.

Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,
Ajakunkon vihar-ízzel
Megint csak egymásra leltünk
És kérdeztünk és feleltünk.
Véghetetlen béke-vággyal
Egymás lelkét fontuk átal.
A csalánból, ami éget
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban,
Ünnepesti alkonyatban.
Álltunk őszbe hajló nyárban,
Ritka másodvirágzásban.
S feszült fölénk árnyat ejtő,
Vak vihartól mosolyt rejtő
Tündér-gomba: régi ernyő. 

 Fotó a netről
 

Kosztolányi Dezső: Kétségbeesés

Várom, hogy asztalunkat megterítsék
s leszedjék.
Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen
a vendég.
Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt
ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.
Ezer darabra törtelek, te tág,
elbírhatatlanul-zavart világ.
Jobb is nekem nem nézni az egészbe,
beléfogózni egy-egy csonka részbe,
és állni ottan,
jéggé fagyottan.
Mert idegen és őrült az egész,
de nyájas és rokon velem a rész.

A fotót Éva blogjáról hoztam (tudtával és beleegyezésével :)...)

Nemes Nagy Ágnes: A mozdulat

Éjjel kezem föltartottam,

az égre Hozzád nyújtottam,  

mi lesz Helyetted kérdeztem,

s Te mondtad, hogy a mozdulat.

A képet itt találtam