s leszedjék.
Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen
a vendég.
Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt
ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.
Ezer darabra törtelek, te tág,
elbírhatatlanul-zavart világ.
Jobb is nekem nem nézni az egészbe,
beléfogózni egy-egy csonka részbe,
és állni ottan,
jéggé fagyottan.
Mert idegen és őrült az egész,
de nyájas és rokon velem a rész.
A fotót Éva blogjáról hoztam (tudtával és beleegyezésével :)...)
http://gyerekoldal.reformatus.hu/honlapok/mesek/szemleo/hangya.htm
VálaszTörlésA mezők Ura meghallotta a didergéssel tarkított énekszót, letekintett a deres fűszálak között hegedülő tücsökre, és arra küldte a katicabogarat. A katicabogár odamászott a ciripelő muzsikushoz és megszólította:
– Térj be hozzám hegedülni! Ott a kis lyukban, ahol élek, akad némi elemózsia, de olyan hideg uralkodik, hogy csak fázom és unatkozom magamban. Játssz nekem valami vérpezsdítőt!
A tücsök fogta a vonót, a hegedűt, ment a katicával, beült a kis házba, és játszani kezdett. Nem fűtött a katica, mert a bogarak nem nagyon fűtenek télen, a tücsök hegedűszavára mégis valami meleg költözött a kis lyukba. A katica már nem fázott annyira, jólesően kinyújtotta elgémberedett lábait. Még a pöttyök sem zsugorodtak úgy össze a hátpáncélján. Hálásan így szólt:
– Tücsök, barátom, köszönöm szépen a játékot. Itt van némi eleség, eszegessél bátran!
A tücsök nekilátott, s aznapra jó kedve kerekedett. Másnap azonban megint ott didergett szegény a fűszál tövében. Akkor pedig a bodobács tévedt arra. Az is megszólította:
Hát, így van ez a tücskökkel :)...és a katicákkal :)
Törlésmegvagy Te kis Te:))) nem menekülhetsz:))
VálaszTörlés:))
TörlésNem volt szándékom menekülni :)
Már hiányzott erősen a freeblog, ahova elmentegethettem a "találmányaimat" kategorizálva, hogy könnyebben előkereshetők legyenek:)