Boda Magdolna: ahol elromlott

A bonyodalmak
ott kezdődnek
hogy talpunk
nem ismeri a füvönjárás
boldogságát

 

 

 

 

 

Fotó: Képguru/Hartman Beáta

 

 

Boda Magdolna: Ősz

Megint úgy jön el

az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.
Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,
 és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.

Forrás: Boda Magdolna  - Óperenciás lavór víz (Bába Kiadó 2011)

Fotó: Bozsoky Erika

Boda Magdolna: (magamra ismerés)

Láttam egy madáretetőt.

Madár nélkül árválkodott.

Magamra ismertem benne.

Boda Magdolna: (a másik oldal)

Izzadó homlok,

tenyér,

cserepesre száradt ajkak,

savanykás testszagok,

a kötélen száradó bugyik,

a hőségtől remegő levegő

az aszfalt fölött,

a nyolcadik emeletről andalító

zene csorog alá.

Unalmas romantika.

Eltökélem, hogy

világgá megyek.

Átbújok száradó ruhák alatt

a kötél másik oldalára. 

Kép a netről

Boda Magdolna: (ahogy mindig)

Ott állt a német turista
a Vár mellett,
az Anonymus szobornál.
Egyik kezében egy
Budapest térképet szorongatott.
A hátitáskájához
egy gázzal töltött
piros léggömb volt erősítve.
A léggömb lebegett.
Ünnep volt.
A névtelenek és a pirosléggömbösök ünnepe.
A többieknek hétköznap.