Az emberek többsége azt hiszi...

Az emberek többsége azt hiszi, hogy csak adni nagylelkűség. Pedig az elfogadás is a szeretet aktusa.
Hagyni, hogy boldoggá tegyenek minket, amitől a másik is boldog lesz.

/Paulo Coelho/

Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz

Hosszú tél, munka, betegség úgy meglopta ezt a tavaszt, hogy most elámélkodva nézem a hirtelen megjött vigaszt: Te vagy, május? Csakugyan itt vagy? Hogy lettél kész ilyen hamar? Néhány nap alatt mennyi szépség! A vén föld milyen fiatal! Mintha meggazdagodtam volna, úgy nézem a sok gyors csodát: orgona, hárs, alma, cseresznye, egyszerre nyitnak mind a fák: teraszomnál egy óriáslány ágaskodik a napba fel, egy fiatal jegenye, - játszom örvénylő leveleivel. Játszom fénylő, gyönge hajával, érzem élete friss húsát, a zöld vér, amely benne lüktet, szinte a szívembe fut át: aztán lemegyek és megállok egy bokor előtt, fa alatt, és lombok és szirmok hűsébe temetem égő arcomat. De szépek vagytok, fák, virágok! Még ti is egyszerű gyomok! Költők vagytok ti szavak nélkül és bátrabbak, mint én vagyok, csodát tesztek minden tavasszal, illatozva és gazdagon: a feltámadás versei nyílnak ujjongó ágaitokon. Fák, költők emeljétek égbe a sarat, a fekete éjt, szűrjétek virággá, gyümölccsé a földi szennyet és ganéjt, pompázzatok, májusi fák, hős testvéreim, s biztassatok, hogy bármilyen hosszú a tél, a tavasz mégiscsak felragyog. S mikor már nem fogok élni, és mocsokká rágott a föld, ti néma varázslók, megváltók, emeljetek ki drága zöld véretekkel, emeljetek föl a sár fölé és írjatok poromból szebb verset az égbe, mint amilyet ma én tudok.

Meg kell tanulnod...

Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad.
De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból.

/Oravecz Nóra/

Élek tovább...

Élek tovább. Gondolok, érzek.
Időnként a semmibe nézek
tanácstalanul, buta képpel,
lelkemben egy örök miért?-tel.

(Sanzsan - Tövisek)

Ne menj el!

Szabó Lőrinc : Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.