Ana Blandiana: Melyikünk

Amikor elmégy,
Nem tudom, melyikünk hagyja el a másikat.
Mikor kinyújtom karomat,
Nem tudom – önmagam keresem-e.
Amikor így szólok: szeretlek –
Nem tudom – magamnak mondom-e.
S akkor éget a szégyen.
Egykor
Tudtam, hogy milyen vagy.
Karcsú és magas.
Tudtam, hol kezdődsz el,
S én hol érek véget.
Könnyen megtaláltam
Ajkadat, nyakad,
Kulcscsontod, a vállad.
Tudtam: ez az ajkad,
S ez – az én emlékem.
Szerettük egymás kezét fogni…
Melyikünket győzték le?
Ki maradt meg?
Kié ez a test?
Enyém vagy a tied?
S melyikünk után
Fog el úgy a vágy?
Éppen csak hogy némán,
Fogcsikorgatva, hunyorítva,
Nehezen tudlak
Legyőzni magamban.

/Bán Péter fordítása/