Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebedre figyelsz: ott vagy.
Ha a szomorúságodra: ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség
vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja
az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel
tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad, s
betölti egész lelkedet a szürke-lila düh és komorság és keserűség.
Az érzéseink nem önfenntartóak. Szükségünk van energiára. Tápanyagra.
Éltető vérre. Figyelemre. Egész lényünket eluralhatja a rosszkedv - és
észre sem vesszük, hogy ezt mi magunk tápláljuk. De egy hirtelen jó hír
kiránthat a mocsárból.
Egy levél. Egy jó szó. Bár az utóbbi
kevés hozzá, mert valójában szeretünk a rosszkedv mocsarában henteregni -
van abban valami kéj is. Van bennünk egy öntudatlan, lomha víziló, aki
nem szívesen mászik ki a napfényes partra. Ezért - figyeld meg - egy
baráti jó szó, bölcs tanács, esetleg egy szeretetteli simogatás már-már
kicsalna a rosszkedvedből, de visszahúz a mocsár.
Nem jó szenvedni. De néha szeretünk, mégis. Érzelmeink legyőzik az öntudatunkat. Főleg akkor, ha nem vagyunk önmagunk urai.
/Müller Péter/
Igaz, az egész.
VálaszTörlésSzerintem is tanulságos. Amikor olvastam a neten, rögtön kiollóztam.
TörlésEzt a gondolatsort ma jobban megértettem és egy kicsit tovább is adtam.
VálaszTörlésValamit ez által sikerült megértetni.
Köszönet érte a szerzőnek és Neked!
No akkor örülök :)
TörlésVan tanulsága mindenki számára.
azt hiszem ha éppen azon a szinten vagyunk, ez a gondolat pont jókor szólit meg.
VálaszTörlésDE
vban olyan szint ahol nem elég az okoskodás, mert annyira elborít a depi, hogy nincs saját akaratod kimászni egy okos mondattól, NINCS ERŐD..
ilyenkor várni kell, amíg olyan mélyre sűlyedsz, hogy el tudd magad lökni felfelé...kell idő, hogy megélj dolgokat gondolatokat
ami pedig a jelenlétet illeti: igen "OTT VAGY", mert jelen vagy a pillanatnak, és ez a lényeg: nem félreseperni: gyerünk gyerünk, ne srj, ne nyavaloygj, menjünk, szólok, hát mire vársz,
nem véletlenül vannak szakaszai a gyásznak, amit meg kell élni
a lényeg a MENNYI-n van...
mert igen, jogod van, sőt kell felvállani, hogy mit érzel, ha megbántottak, becsaptak, megcsaltak, elhagytak, megszenvedni a fájdalmat...kinek-kinek mennyi időre van szüksége, és a feldolgozásban segíteni, ha kéri...nagyon kicsi az a határ, amiben felismerhetpő, hogy önsajnálatban szeret dagonyázni, vagy elsíratja a "halott"-ját
Tökéletesen igazad van, nem mindegy, milyen szinten vagyunk, hogy segíteni tudjon egy elolvasott okosság. Éppen jókor kell olvasni! Nem korán, amikor még repkedünk és nem későn, amikor már padlón vagyunk. Akkor már késő.
TörlésLátod, ezen még nem is gondolkodtam, de teljesen igazad van: a "gyász" és az önsajnálat határa nagyon kicsi... és mindenkinél máshol van...ezért olyan nehéz jól érteni, jól értelmezni, jól kezelni, jól segíteni, szerintem. Egy gyászolót nógatni elég helytelen, de egy dagonyázót belekergetni a még nagyobb önsajnálatba, azt sem célszerű.
Bonyolultak vagyunk mi emberek :))
Katalin, köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. Sokat jelent, ha valaki megosztja a gondolatát, ami a posztomról eszébe jutott.
rovidesen megbeszelhetjuk
VálaszTörlés:)) Várom :)
Törlés