Felhívsz valakit, még van benned a tegnap esti szeszből.
Hülyülsz, jópofizol. Ő meg benyögi, hogy bocs,
meghalt a nagyapám. Kínos csend, őszinte részvét.
Van valami érthetetlenség azok körül, akiknek meghal
valakijük.
Mintha őriznék, szorítanák, és meg vagy illetődve.
Ilyenek a friss gyermekesek is. Szoptatás van - mondják.
Te meg nem lehetsz ott sem halálban, sem születésben.
Neked van konyhád a morzsákkal és a szalámihéjjal.
Te élsz, ők meg nem engednek közel. Mégis van értelme.
Hú, de jó vers!
VálaszTörlésBár ezek a dolgok régen sokkal természetesebbek voltak. Manapság az emberek nagy része nem tud mit kezdeni a halállal, annyira kívül esik az otthonokon. A szoptatásból se kéne olyan áhítatos misztériumot csinálni, amit csináltak. Igaz van olyan gyerek, aki ezt nem engedi. :-D Én ismerek egyet, aki tojt rá, hogy épp hol vagyunk, ha neki egyszer szopni kellett. Nesze neked félrevonulás meg misztérium meg mások kizárása. Ez a pad itt az állomáson éppen jó lesz, csak be ne fusson közben a vonat. :-D
:)) Semmi cécó, csak természetesen! :-D
TörlésNem tudunk mit kezdeni a helyzettel, szerintem is ez a kulcs. Nem hinném, hogy az érintettek nem engednek közel.
Kívül vagyunk mi többiek valami számunkra ismeretlenen és nem is nagyon vannak szavaink a Halálra. Inkább várja az ember, hogy a Másik beszéljen, megnyíljon, mert az valamelyest a gyógyulásnak az útja is. Helyette nem szólhat egyikünk sem. A Jelenlétemet adhatom összesen - de azt szívből.
VálaszTörlés"A jelenlétemet adhatom", ennél több nem is kell :)
VálaszTörlésJelen!:)
Törlés