Bozsoky Erika: De egyszer...

Néha macska vagy,
elnyújtózva élvezed
a kényeztetést.
Aztán vadkan,
s úgy nézel rám,
hogy megrettenek.
Párducként büszkén jársz
föl-alá birodalmadban,
rigóként fütyülsz,
ha úgy tartja kedved.
De egyszer...
egyszer megérintetted
a kezem.
Akkor csak ember voltál,
ugyanolyan mint én.

 

 

Fotó: Pipulka