- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet?
Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
/Alkyoni Papadaki: A hold színe - részlet - /
Fotó forrása: vendegvaro.utazom.com
Eddig is borzasztóan vonzódtam a teliholdhoz, a tökéletes formája és különleges fénye miatt, meg valami erős kisugárzás, érdekes energia áramlás:)
VálaszTörlésahha! mindez a szerelemszíne miatt lehet:)
Ugye, ugye? Mit meg nem tud az ember! :))
TörlésEzt a könyvet régebben ajánlották nekem. Még nem sikerült rábukkanni, pedig szívesen elolvasnám. Szerintem nekem való :)